Edzői karrierem története:
Mi köze a postásnak az edzői karrieremhez???
36 éves koromban három kisgyermekkel, Lyme kórra, és rákkal a hátam mögött rájöttem, hogy újra neki kell állnom tervezetten mozogni és azt gondoltam, hogy a kettlebell lesz az a műfaj, gyorsan eléggé le tud fárasztani, hogy érjen valamit. Az interneten olyan helyet találtam, ahova minimum fél óra az út…. na itt jön képbe a postás, akinek ezt elmondtam, mire Ő „Miért mennél olyan messzire, itt van két utcával arrébb egy terem ahol van kettlebell is!”
– na így kerültem Márkín Péterhez (SFG instruktor), ami első látásra szerelem lett, persze a sportra értem és az egészre amit Peti képvisel azóta is. Érdekelte, milyen betegségeim, sérüléseim voltak eddig (szerintem itt kapott frász tőlem :-D), jelenlegi állapotom (aznap volt fél éves a nagy hasi műtétem a rák után) illetve, hogy mi a célom?
Ciki, de soha egyetlen edzés forma előtt nem kérdezett ki engem senki, csak álljak be és csináljam amit tudok.
Onnantól kezdve heti 2-3 álkalommal ott voltam és fejlődtem, erősödtek a törzs izmaim (Core izmok), formálódtam, erősödött minden és megtanultam guggolni, így soha többet nem kellett akupunktúrára mennem, mert fáj a térdem. Ez is ciki, hogy el kellett telnie 36 évnek, hogy valaki közölje velem, hogy lazák a szalagjaim és ijesztően remegnek és vándorolnak a térdeim guggoláskor. Egy ideig oda kellett figyelnem rá és szerintem már nem is tudnék olyan egészségemre ártalmasan guggolni.